Sípos Ida



Sípos Ida (Hadadnádasd, 1903. április 4. – Nagyrábé, 1987. szeptember 11.): tanító.
Tanítói diplomát Szatmárnémetiben kapott 1925-ben.
Első munkahelye egy uradalmi tanyán volt Szatmárban, 1925. szeptember 1-től Zsírospusztán tanított.


1944. március 1-től Nagyrábén dolgozik, 1961. augusztus 31-én vonult nyugdíjba.A Nagyrábén töltött 17 tanévben mindig első osztályosokat tanított.
Szelíd, csendes, kiegyensúlyozott, mély érzelmű ember volt.
Intelligens, kulturált beszédével, a belőle áradó jósággal elvarázsolta tanítványait és szüleiket. Soha nem emelte fel a hangját.
Türelmes, következetes volt nevelésben, oktatásban.
Tanítványaival és azok szüleivel kitűnő kapcsolatban volt.
A fiatalabb pedagógus kollégákat segítette, tapasztalatait szívesen megosztotta velük.


Csak a hivatásának élt. Első volt a pedagógusok között, aki úgy gondolta, hogy első osztályban nem szabad megbuktatni a gyerekeket. Érési időt kell hagyni a nehezen haladóknak. Abban az időben még a törvény nem engedte meg ezt. Sípos Ida megpróbálta megóvni a kudarcélményektől az elsősöket.


A felnőttek közösségi életében, munkájában nem vett részt. Iskolai, egyházi ünnepekre műsort szerkesztett és tanított be az iskolásoknak.Éveken keresztül tankönyvfelelős volt az iskolában.
A II. világháború után a Vöröskereszt és a református egyház segélye az ő közreműködésével jutott el a rászoruló gyerekekhez.
A községi könyvtárat vezette az 1950-es években.


                                                                                     Törő Barnáné